2014
Desewffy Aurél
X.Y.Z. könyv
Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutató Központ, 2014
ISBN 978-615-5491-76-4
Gróf Dessewffy Aurél könyve a honi politikai gondolkodás méltatlanul elfeledett darabjai közé tartozik, melyeknek közismertté tétele a Molnár Tamás Kutató Központ egyik célja. A XIX. század nagy átalakulásában kevés szerepe volt a személyének, ezért csekély figyelem fordul felé. Ugyanakkor a hosszú XIX. század vége, 1918 történései indokolják, hogy a divattal szemben óvatosságot és kételyt megfogalmazókra is figyeljünk: „Érezzük, hogy népszerűtlen eszméket fejtegetünk, mert természeténél fogva csak az lehet népszerű, a mi az egyesek hiúságának tömjénez”. Az pedig nem túl demokratikus gondolat, hogy a „népszerűség vagy népszerűtlenség teljességgel nem mértéke az eszmék helyes vagy helytelen voltának”.
A népszerűség, a divatos tanok problémája nem a népszerűség, hanem a vele társuló gátlástalan lelkesedés miatt igazán gond. Ugyanis „nincs veszélyesebb tanácsadó törvényhozás és országos dolgok körül, mint a lelkesedés és enthusiasmus”. A népszerű és lelkesítő nézetek azért azok, mert az emberek hiúságának, vágyainak hízelegnek, azokat megvalósíthatónak, jogosnak és igazságosnak nevezik. Ezért amikor „valahol az újítás pályájára lépett a nemzet, kezdetben főleg, mindig könnyebben nyer népszerűséget azon iskola, melly a lelkesedéshez szól, buzdít, bátorít, a távolban egy csábító czélt mutat, hiuságunknak és szenvedélyeinknek hízelg, emberi igazakat, joguralmat s általános szabadságot emleget, mint az a másik, melly botlásainkra figyelmeztet, megfontolást javasol, óvakodik minden elragadtatástól”.
Az újító, népszerű és lelkesítő nézetek képviselői egy sajátos politikustípust mutatnak: az agitátorokat, akiket „mindig sajnált inkább, hogy sem kárhoztatott”, mivel „hibáik nem személyes sajátjuk: de sajnos átkai a szerepnek, melyet elvállaltak”. Ugyanis, „csak az tagadja meg életének vezércsillagát, az helyesel minden túlzást, az engedi magát a nép kábultsága által mindenhova ragadtatni, ki ön hiuságán túl más czélt nem ismer”.
Az agitátori hivatással szemben áll a pietas „az idősebbek, a múltnak hagyományai, emberei és nézetei iránt. Az erős lelkű ember azon öntudata, melly nem engedi kétkedni: hogy személyében új évkor kezdődik, hogy előtte csak balgák és tudatlanok léteztek, s büszkén ignorálva a historiát, öntetteiben szemléli a nemzeti dicsőség elindulási pontját”. S mindez „leront minden oltárt, kivévén azt: mellyre önmagát emeli fel az ön szeretét”.
A lelkesedés, ambíció és érdekek, a gyakorlatban kipróbálatlan teóriák követése „megölte a praxist” és a „politikai rokonszenvek elnyelték azt, mit elnyelniök nem szabad: a h a z a f i s á g o t”.
Molnár Attila Károly
A tanácskozó demokrácia és a megváltó csevegés
Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutató Központ, 2014
ISBN 978-615-5491-85-6
A kötet a címéből is adódóan két témával foglalkozik: a tanácskozó (deliberativ) demokráciával és az internetbe, főleg a web 2.0-nek nevezett kommunikációs módba vetett reményekkel. Mindkettő azt sugallja, hogy a teljes morális egyenlőség és szubjektív szabadság elérhető, és összehangolhatóak, sőt együtt járnak a technikai és gazdasági haladással.
A demokrácia győzelmét a rezsimek evolúciójában 1989-ben hirdette meg Fukuyama, és ami az általános választójogot és választások megtartását illeti, ma bizonyosan a legelterjedtebb rezsim. Azonban a demokráciával szembeni elégedetlenség végig kísérte történetét az ókor óta. E kritikák közül az egyik, ma talán az egyetemi életben és radikális politikai körökben legnépszerűbb a tanácskozó demokrácia képzete, amely a jogok mellett vagy helyett a kommunikációt, pontosabban annak erősen utópisztikus képét tenné a politikai élet központjává. A kötet részben a tanácskozó demokráciához kapcsolódó reményeket mutatja be, részben az elképzelés elméleti és gyakorlati nehézségeit és ellentmondásait.
A kötet második fele az internethez, a számítógépes kommunikációhoz kapcsolt politikai reményeket mutatja be. Hívei szerint az olcsó vagy majdnem ingyenes, gyors, kényelmes, egalitárius és szabad kommunikációt lehetővé tevő technológia megoldja a demokrácia intézményei által megoldhatatlannak tűnő politikai gondokat. Hívei szerint az információs technológia fejlődése egyértelműen pozitív, a tanácskozó demokrácia irányába tartó változásokat hoz létre a közéletben. Az internet 30 éves történetéből eredő tapasztalatok alapján látható, hogy a technoutópizmus e legutóbbi változata sem tartható. A technoutópizmus mellett azonban legalább olyan fontos a kommunikációba, és főleg a személyközi kommunikáció jótékony politikai és erkölcsnemesítő hatásaiba vetett kortárs remény.
Molnár Attila Károly: A tanácskozó demokrácia és a megváltó csevegés
Eric Voegelin
Új politikatudomány
Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutató Központ, 2014
ISBN 978-615-5491-83-2
Eric Voegelin a két világháború közti német-amerikai gondolkodás egyik legfontosabb alakja. Az Anschlussig Ausztriában élt, ahol olyan fontos osztrák szerzők kortársa volt, mint Wittgenstein, von Mises, von Hayek, Popper, Schütz és a Bécsi Kör, azonban terjedelmes életműve a mai napig nagyrészt ismeretlen a magyar közönség számára.
Az Új politikatudomány című könyve az egyik legtöbbet hivatkozott műve. Voegelin a modern politika és a modern politikatudomány, ami a korában elsősorban a pozitivizmust jelentette, kritikusa. Előbbi, a modern politika bírálata a Politikai vallás című, magyarul még nem hozzáférhető művének célja; míg az Új politikatudomány elsősorban a modern politikatudomány bírálatát célozza. A modern politika és politikatudomány bírálata miatt olyan szerzőkkel rokonítható a gondolkodása, mint Michael Oakeshott, Leo Strauss vagy Hannah Arendt, esetleg Molnár Tamás.
A modernitás bírálata, hasonlóképpen Molnár Tamáséhoz, X. Pius pápa Az Úr nyáját legeltetve kezdetű enciklikája szellemét követi, amely szerint a modernizmus „minden eretnekség gyűjteménye”. Voegelin szerint a modernizmus lényege a gnoszticizmusban, a tudás megváltó voltába vetett túlzott bizalomban ragadható meg.
Csapody Miklós
A Bánffy-misszió Bukarest, 1943
Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutató Központ, 2014
ISBN 978-615-5491-84-9
Gróf Bánffy Miklós volt külügyminiszter, főrendiházi tag Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából 1943. június 18-án azzal a feladattal érkezett a román fővárosba, hogy Kállay és Mihai Antonescu miniszterelnök-helyettes megállapodása szerint úgymond kormányon kívüli tekintélyes politikusként félhivatalos tárgyalást folytasson Gheorghe Mironescu volt miniszterelnökkel a második bécsi döntés óta különösen kiélezett magyar–román viszony megjavításának lehetőségéről. Az utazás titkos célja az volt, hogy Iuliu Maniuval, a Nemzeti Parasztpárt vezetőjével találkozhasson, aki a diktátor, Ion Antonescu marsall angolbarát ellenzékének vezéralakja volt. Maniu már 1942 végén találkozót kért Bethlen Istvántól, aki, minthogy a németek szoros megfigyelés alatt tartották, nem kereshette fel a román politikai rendőrség által szemmel tartott Maniut.
Bethlennek egy megbízható, ismert személyt kellett felkérnie. Választása Bánffyra esett, aki Magyarországnak és Romániának a háborúból való egyidejű, összehangolt kilépéséről és a Hitler-ellenes koalícióhoz való csatlakozásáról kísérelt meg Maniuval egyezségre jutni. Területi kérdésekről (Erdély hovatartozásáról és a háború után megállapítandó országhatárokról) eleve nem tárgyalhatott, Maniu pedig kötötte magát egész Erdély birtoklásához. Mindkét próbálkozás – a félhivatalos taktikai fedőakció és a titkos stratégiai egyezségkötés – sikertelenül végződött, ezért Bánffy június 24-én távozott Romániából. A könyv ennek a különbéke-kísérletnek a monografikus feldolgozása Bánffy pályafutásának biográfiájába ágyazva, historiográfiai áttekintéssel kiegészítve.
Megadja Gábor
Az utópia hegemóniája
Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutató Központ, 2014
ISBN 978-615-5491-69-6
Az utópia hegemóniája politikaelméleti esszéket tartalmaz, ennél fogva nincs sem egységes témája, sem egységes tematikája. Vannak azonban kapcsolódási pontok, ahogyan van egy többé-kevésbé körülhatárolható szemlélete is, melyet a kötet címe talán megfelelően érzékeltet. A benne található írások főként a kortárs liberalizmus kritikájához kívánnak hozzájárulni, elvetik a ma is jelentős, jóllehet sokszor hallgatólagos utópiát, valamint a különböző politikai – liberális, értelmiségi és demokratikus – fundamentalizmusokat.
Eszme és történet
A Molnár Tamás Kutató Központ tanulmánykötete, 2014
Szerkesztette Ekert Mária és Molnár Attila Károly
Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutató Központ, 2014
ISBN 978-615-5527-02-9
Tartalom
Pap Milán: Politikai gondolkodás mint ideológia: Michael Freeden és az ideológia kontextualista-konceptualista vizsgálata
Köllő Zsófia: A 17. századi politikai gondolkodás fogalmai – a Nádasdy-Mausoleum (1664) és magyar fordításai
Nagy Ágoston: A patriotizmus alakváltozatai az inszurrekciós röpirat-irodalomban 1808 és 1809 között
Csapody Miklós: Bánffy Miklós utolsó évei (1944–1950)
Kaló József: „Egy politizáló tisztikar iránytűt veszít és szerencsétlen embertársaság lesz”: Szombathelyi Ferenc vezérezredes viszonya a politizáló tisztekhez
Pánczél Hegedűs János: „A nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen”: Mindszenty József hercegprímás 1956-os hazai politikai szövetségeseiről és a nemzethez intézett szózatáról
Németh József Lajos: Keletről nyugatra, nyugatról keletre: A magyar biztonságpolitikai gondolkodás néhány jellemző vonása a rendszerváltozás időszakában irányított interjúk alapján
Pető Zoltán: Arisztokratikus liberalizmus: Erik von Kuehnelt-Leddihn politikai gondolkodásáról
Jakab-Zalánffy Eszter: Az antimachiavellizmus eredetéről. Machiavelli itáliai fogadtatása az ellenreformáció évtizedeiben
Molnár Attila Károly: Realizmus és abszurd
Horváth Szilvia: Egy klasszikus politikai közösségértelmezés. Logosz és pluralitás
Uhel Péter: Szuverenitás és államberendezkedés
Mandák Fanni: A végrehajtó hatalom prezidencializációjának előzményei és gyökerei Olaszországban
Megadja Gábor: Üldöztetés és politikai filozófia
Pogrányi Lovas Miklós: Edmund Burke konzervativizmusa
Dippold Ádám: Látok, tehát vagyok. Néhány összefüggés a 17. századi optika és Descartes megismerés-elmélete között
Jani Anna: Adolf Reinach vallási feljegyzéseinek heideggeri recepciója
Ekert Mária: Szekularizáció, normativitás és konfliktus: a Congregatio Jesu szerzetesrend identitásváltozása
Makkai Béla: Történelemi gyepűvidék – etnikus átjárókkal Dr. Sebestyén Mátyás perlaki közjegyző emlékirata elé
Séra Magdolna: Iskolaválasztási motivációk egyes jellegzetességei szórványban (felvidéki és kárpátaljai példák)
Tarján Tamás: Lex Apponyi
Szécsényi Mihály: Az első magyar náci párt: Fejezetek Böszörmény Zoltán vezérelnök néptárs és a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt életéből
Marelyin Kiss József – Horváth Zsolt – Toldi Lóránt – Ökrösi Dóra: Jobboldali radikális mozgalmak és pártok Magyarországon (1989–2014)
Marelyin Kiss József – Horváth Zsolt – Toldi Lóránt – Ökrösi Dóra: Az „Ébredő Nemzedék” Pártja: A JOBBIK Magyarországért Mozgalom története és politikája (1999–2014)