A Molnár Tamás Kutatóintézet, a Politika- és Államelméleti Kutatóintézet, valamint a Társadalomtudományi Központ Politikatudományi Intézet közös szervezésben megvalósuló seregszemle első napján eszmetörténeti, második napján politikaelméleti előadások hangzottak el.
„Magyarországon még nem önálló tudományág a politikai eszmetörténet, a politikai gondolkodás tanulmányozása, de reméljük, hogy minél hamarabb megtörténik majd az intézményesülés is”- hangsúlyozta köszöntőjében Molnár Attila Károly, a Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője. „Nagy öröm, hogy a tudományágak széles spektrumát tudjuk felvonultatni ezen a tudományközi konferencián, ahol az eszmetörténet kutatói mellett például politikatudósok, történészek és irodalmárok is kifejthetik gondolataikat a témában”- fogalmazott Hörcher Ferenc, a Politika- és Államelméleti Kutatóintézet vezetője, aki szerint a konferencia az eszmetörténet akadémiai intézményesülését is segítheti. Sebők Miklós, a Bölcsészettudományi Központ Politikatudományi Intézetének igazgatója szerint fontosak az együttműködésre épülő csoportos kutatások és közös konferenciák, amelyeket intézményük erőteljesen támogat.
A kétnapos konferencián több panelben hallgathattak meg előadásokat a résztvevők, akik minden egyes témánál hozzá is szólhattak az elhangzottakhoz. Az első panelben a nemzeti nyelv kialakításának 18. század végi kérdése volt a terítéken, olyan dokumentumok elemzése alapján, mint például az 1790-91. évi diéta vitaanyagai, vagy Kis János lelkész, szuperintendens 1830-as cikke. De szó volt az 1848 előtti Magyarország-történeti összefoglalókban megjelenő nemzetfelfogásokról is. A konferencia további eszmetörténeti előadói szóltak a nemzeti identitás új elemeiről a 18. század fordulóján, a háború poétikájáról, valamint eszmetörténeti szempontból elemezték Kisfaludy Sándor Hazafiúi Szózatát.
A rendezők a hazai politikatudomány két klasszikusát, Schlett Istvánt és Szabó Mártont önálló blokkban mutatták be. Schlett István politológus a magyar politikai gondolkodás történetéről beszélt, míg Szabó Márton a diszkurzív politikatudomány hazai megalapítására emlékezett vissza. Egy másik blokkban a dualizmus kori eszmetörténetet az írók szemszögéből elemezték a résztvevők. A konferencia másnapján, szombaton olyan témák voltak napirenden, mint például a kortárs baloldali kritikai elméletek (különös tekintettel a posztmarxizmusra, az ökológiai gondolkodásra és a gender elméletekre). Körösényi András és kutatócsoportja a kortárs politika populistának nevezhető irányzatainak értelmezésére vállalkozott, Max Weber és Carl Schmitt korábbi elméleteit újragondolva. A záró szekcióban Hörcher Ferenc a konzervatív városi republikanizmust Márai Sándor Kassai polgárok című drámája alapján, míg a többi előadó a neoklasszikus és kortárs republikánus elméleteket tárgyalta.
A több hazai kutató intézetből és egyetemről érkező résztvevők szerint a rendezvény jó példát adott arra, hogy egymástól akár élesen eltérő politikaelméleti és -filozófiai nézetek ütköztetésére is milyen jó lehetőséget ad a hagyományos akadémiai viták formája.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes